Profán Csoda

Kedves Taplóm!

Ma este csoda történt! Leültem a TV2 híradója (Tények) elé. No nem ez a csoda, a csoda most következik: a vezető hír egy jó hír volt! Happy enddel, szerintem majdnem tíz percben. Döbbenet... hosszan, vezető hírként. A hír "csupán" egy hétköznapi esemény, egy baba születése volt. Ami persze önmagában egy csoda, nagy boldogság. Érdekességét az adta, hogy filmvígjáték klisé módjára, egy taxiban született meg, a sofőr hathatós támogatásával. A taxi-társaság rögzítette a beszélgetést, amit a híradó végén meg is ismételtek. A taxis egy mókás figura, nekem még a diszpécseres nő volt élmény jellegzetes call-centeres testtartásával és hanglejtésével, hasonló múltbéli tapasztalatokból kifolyólag. ("Szeretem a bejövőt!") A riport jelenleg elérhető a TV2-Tények honlapján.

Azt hiszem mindennap így kéne, egy jó hír legalább. Az rendben, hogy a világ amennyire jó, annyira szar is, és meg kell mutatni a szart, a brutalitást, nyomort, katasztrófát, stb. De hogy csak azt? Szinte soha nincs olyan, hogy valami tragikus történetre később visszatérnek, hogy megoldódott vagy jóra fordult. Persze ez egy naiv blog. Így lehetek olyan naiv, hogy reméljem egy új Megváltó születéséről láttunk riportot. ;) JAH BLESS dat li'l sista! (Kislány lett.)

Ui: persze lehet, csak a egy jól megírt, jól rendezett álriport-kísérletet láttunk az új, boldogság alapú média majdani bevezetéhez.

Mit mondhatott Balog Zoltán?

Kedves Taplóm!

Régen írtam már neked. Tudom azt is, hogy amiket eddig írtam, azok sem rengetik meg alapjaiban a blogger-társadalmat. De tudod, elég lusta is vagyok, mostanában fáradt is, hogy kusza gondolataimat rendezzem. Meg aztán az elkeseredés is nagy bennem, ami meg gyűlöletet szül, az meg nem jó. Nem akartam gyűlöletből írni. Azonkívül bevallom neked (csak itt, csak most, csak neked!): félek... Tudod, a paranoiám, amiről már beszéltem.
Mégis leírok egy esetet.

Egy érdekfeszítő dolgot fedeztem fel. Tanulságnak sem utolsó: ne akarjál lavírozni az aranynak vélt középúton, mert az út két oldaláról megtép mind a turul mind a dögkeselyű (vagy mi lehet Yisrael "szent" madara? A holló? [na jó ez durva, nem célom tovább "süllyedni", a sértegetés nem visz előre, amúgy meg tudom, hogy a búbosbanka az, még ha nem is kóser. Katt!]).

Történt, hogy a napokban egy Elie Wiesel nevű férfi hazánkba érkezett. Azért fontos leírnom, hogy férfi, mert hiába tanultam történelmet, hiába rémlett valami korábbról, hogy pl. zsidó, holokauszt túlélő, író, Nobel-díjas és nem akar többé magyarul megszólalni, meg hasonló közhelyek, olvasva vele kapcsolatosan "valamit" (hogy mi volt ez a "valami", ezt majd egy későbbi bejegyzésben kifejtem, de ez a bejegyzés, mint a címe is mutatja, Balog Zoltánról szól, úgyhogy lassan rá is térek a tárgyra, de még ezt az egyre bonyolódó okfejtést még befejezem. Szóval: olvastam Elie Wiesellel kapcsolatosan valamit, és elég vizuális típus vagyok, hát el is képzeltem a neve alapján egy idős zsidó nőt. Elie. Tudják, a Dallasból. Végig azt hittem, hogy nő. Közben meg férfi. Persze az is lehet, hogy összekevertem egy másik emberrel, aki szintén zsidó, holokauszt túlélő, író, Nobel-díjas és nem akar többé magyarul megszólalni, meg hasonló közhelyek, csak éppen valóban nő. Mintha ilyen is rémlene. Hmm...

Még egy kis kitérő. Miért is nem minősítem Elie Wieselt?
1. Mert "ne ítélj, hogy ne ítéltess!"
2. Az, hogy mit hallunk róla, az egy dolog. És hogy mi a valóság, azt a magamfajta kisember úgysem tudja bizonyítani.
3. Mind a minősítést, mind a bizonyítást megteszik helyettem mások.
4. Amit most "tudok" (Tudom? Tudhatunk bármit bármiről?) róla, az már most jóval több és jóval másabb, mint amit mondjuk két napja tudtam, és ha még foglalkoznék vele, valószínűleg még több információm lenne. Szóval ez is csak egy pillanatnyi állapot. Egy kisembernek már ez is sok. Már ettől is:
5. Félek.

Már megint hogyan hordhattam össze ennyi hülyeséget? Folyton filozofálgatok.

(Tényleg mi a Valóság? Mi az Igazság? Kinek a valósága? Kinek az igazsága? Az enyém? Másoké? Istené? És ki mondja meg? Én? Mások? Isten? Orbán Viktor?
Na, tényleg bocsáss meg kedves Taplóm és kedves Olvasó! Abbahagyom, csak ezeket a hülye, ám szerintem másokat is foglalkoztató közhely kérdéseket már nagyon régóta akartam írásban is látni magamtól. :D:D:D És még deja vu-m is lett, áhh! És még a letöltés is megindult, nagyszerű!)

Most hogy így lefárasztottam magam, téged, kedves Taplóm, és a tisztelt Olvasót is, jöjjön végre a kérdés (Mit mondhatott Balog Zoltán?) és talán választ is kapunk.

Ja, még valami! :D

Aki nem tudja, ki Balog Zoltán vagy ki Elie Wiesel, vagy általában nem tud valamit, használjon valamilyen internetes keresőt. Nekem eléggé úgy tűnik, hogy világnézetileg semlegesek, de lehet, hogy tévedek.

Amúgy meg összevissza fogalmazok. Hol mintha neked írnék kedves Taplóm, hol meg - mintha nem is léteznél -, csak a reménybeli olvasóknak.

Na, de az eset: itt járt ez a yisráeli férfi, magyarországi zsidók meghívására. Bement a Parlamentbe is. Ha már ott volt, tartottak hát valami ki(vagy mellé)beszélőshow-t. Ezen felszólalt az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke, Balog Zoltán országgyűlési képviselő is. Ekkor még nem tudtam, hogy mit mondott, de az, hogy mind a kuruc.info-n egy neki szóló nyílt levél és Elie Wiesel is - hát finoman szólva is - leszólta, az meglepett (ha már ez egy naiv blog). Vajon mit mondhatott ez az ember, hogy ezt a harapófogót érdemelte?

Nézzük sorjában:

Nyílt levél Balog Zoltánhoz a kuruc.info-n ITT.

Némi idézet, ha nem már akarna kattintani: "Mármost ami az Elie Wiesel előtti hason csúszást illeti..."
"Ha az igazság kimondását tartanád szem előtt – ami református lelkészként kötelességed lenne –, akkor szembesíteni kellett volna a gazember Wieselt a hazugságaival."

Elie Wiesel nem tud megbocsátani Balog Zoltánnak. Egy jellemző link erről.

A lényeg idézve: "megdöbbenéssel hallgatta a bizottság elnöke, Balog Zoltán beszédét, aki többek között azt mondta, vannak, akik az antiszemitizmus vádját politikai kommunikációs csodafegyverként használják. >Amit mondott, az visszatetsző, sértő és megbocsáthatatlan volt< – jelentette ki az író." Ha volt még erejük elolvasni kedves Olvasók, akkor láthatják, hogy itt valami nem stimmel. Ugyanazt a műsort nézték volna? Balog Zoltán beszédét kikeresőztem. Ne ijedjenek meg, de csak ezen a linken találtam meg, pedig igyekeztem semlegesebbet találni.

Félelem ide vagy oda, de kijelentem: nem szeretem a Fideszt (finoman szólva). Semmilyen pártot sem szeretek. Nemrég szállt el (ezidáig) utolsó reményem, hogy van még párt Magyarországon, amire jelen állás szerint lehetne szavazni. (Esetleg később bejegyzem, hogy melyik volt ez, bár ezt is félek kijelenteni. Megnyugtatásul közlöm, hogy kb. 0,00 százalékos támogatottságú pártról volt szó. És amúgy is csak egy ember miatt lett volna érdekes. Túl sokat segítettem, ebből már lehet tudni.) Visszakanyarodva: akár fideszes Balog Zoltán, akár akármilyen, kíváncsi voltam mit mond. Ezt mondta az Echo TV-ben (persze lehet, hogy máshol mást mondana): Balog Zoltán beszél.


Nem kommentálnám, megteszik majd mások (meg ez amúgy is ez egy naiv blog, és inkább kérdezni szeretnék, mint állítani. Annyi észrevételem azért volna, hogy szerinte Elie Wiesel látogatását Bajnai Gordon aktuálpolitikailag használta fel, hogy megint sározza a Fideszt. Ő ebben a nyilatkozatában persze ezzel sározza Bajnait. Úgy tűnik nekem, hogy a két "nagypártnak" (jelen állás szerint egy nagyon nagy és közepesen törpe) soha semmi más nem jut eszébe semmiről, mint a másikuk.

Riporter:
- Elnézést Szíjjártó Úr, szép napos időnk van, nemde?
Sz.(jellegzetes fidesz-kom szájtechnikával, a hangos motyogással):
- Igen, de sokkal naposabb is lehetne, ha a kormány és a zemeszpé nem lehetetlenítené el a Nap munkáját!

Riporter: Elnézést Nyakó Úr, cudar ez a vihar, nemde?
Ny. (rá már nem emlékszem, oly rég láttam nyilatkozni, de ő is visszataszító):
- Igen, de ez a Fidesz külföldi aknamunkájának köszönhető, emiatt jöttek nagyobb fellegek az ország felé, mint rendesen.

És végül egy hír a kuruc.info árnyékából, kissé szárazabb stílusban mint a kurucok fröccsenései, de nekem jobban tetsző stílusban, ami Balog Zoltán előbbi interjúját elemzi: cikk.

Ha valaki eljutott idáig, végigszenvedve az egy mondatban összefoglalható szövegözönömet és a nem létező tanulságot, akkor jöjjön egy kis humor a végére, a legutolsó linkről. Bal kéz felé látható reklámsávra hirtelen odapillantva azt hittem, hogy valami rasztafári hirdetést látok, amit megtűrnek a politikai korrektség vagy a szagtalan pénz jegyében. Tévedtem, csak vétlen színtévesztésről lehet szó, íme, képekben:

Meglepődve, Raszta-alapszínek:



Még mindig egy szokványosnak tűnő hirdetés valami raszta-szájtról:



Felületes szemlélő egy dreadlock-os rasztának is nézheti a felbukkanó férfiember-ábrázolást:



Az első csavar a történetben:



És a kibontakozás képei:





Köszönöm a megtisztelő figyelmet mára!

Anti-augur

Úgy látszik jóslatommal pont ellentétesen alakul a meccs: 3-0.

2-0

Még lehet 3-0, de sajnos nem úgy ahogy vártam, nem nekünk.

Szombat esti (futball-)láz(adás)

Kedves Taplóm!

Megy a belga-magyar (igen, foci). Jobb, hogy nem nézed. Most én is háttal ülök a tévének, hogy írni tudjak neked. Elég lehúzó meccs. Két szebb napokat látott csapat kiábrándító mérkőzése. A dánok elleni győzelem után ismét azt hittem naivan, hogy majd újra jók leszünk: tét nélkül, idegenben, nálunk is gyengébb csapat ellen. Három nullás győzelmet várok (vártam a meccs előtt), bár számítok/számítottam arra is, hogy null-null lesz, ha egyik csapat se nagyon akarna játszani. Fülöp László közvetítése még lehúzóbbá teszi. Aki nem tudná: az ő fénykora kb. a 90-es évek első felében volt, amikor hétfő esténként az MTV 2-n magyar bajnokit közvetített unott hangon, cinikus humorral. Ilyenkor egy Vasas-Stadler alsóházi rangadó keményen konkurált a második félidő alatt az MTV 1-en sugárzott X-aktákkal. Nálam is. Vezetnek a belgák...

Paranoia, avagy a fekete mellény átka

Nos, ez nem valami hollywoodi blockbuster magyar címe, nem is egy japán szellem-horror. Ez a saját mániám. Enyhe paranoiám van. Jelen esetben a paranoia tárgya egy fekete munkaruházati (melós) mellény. Nekem ugyanis nincs úgynevezett "átmeneti" kabátom. Általában pulóver rétegekkel és egy nejlon, bélés nélküli széldzsekivel hidalom át az közép-őszi heteket. Ezt az átmeneti viseletet, illetve a téli kabátot rettenetes hidegek esetén kiegészítendő, hordok évek óta egy ingyen kapott fekete melósmellényt. Anyagra, dizánjra, minőségre nem igazán adtak készítői, azóta már zipzárt is kellett cserélni benne, ez most "szép" szürke színű csíkként "dobja fel" kissé az egyszerű feketét, de a célnak megfelel. A hirtelen ocsmánnyá váló idő miatt most ideje lenne bevetni ismét, ám a próba-viselések eredménye nem túl meggyőző. Haragosan villanó tekintetek, rökönyödött arcok, halk összesúgások vagy éppen büszke mosoly jelzik, hogy valami megváltozott.
Ez a paranoiám tárgya. Esetleg baltával hátbavág valami önjelölt önbíráskodó önvédelmi csoportosulás osztaga (ÖÖÖCsO), vagy éppen ököllel arcba csap egy oroszlánszívű, hogy hogy merek én itten provokálni.
Viszont hordanom kell, mert nincs más ruházatom, ami ennyire megvédi a felsőtestem az időjárás viszontagságaitól. Márpedig hideg napokat élünk...

Időjárás-jelentés

Kedves Taplóm!

Mivel nem tudom, hogy klasszikus naplót lehet-e elektronikusan vezetni, meg amúgy is ez a korszellem, blogot fogok írni. Gondolkodtam mivel is kezdhetném, hogy kellően semleges legyen, így az időjárás jutott eszembe. Ráadásul mindig aktuális. Miután már szeptemberben regisztráltam, ma pedig órák óta a beállításokkal szöszmötölök, ideje belefognom, most már nincs visszaút, nincs több kifogás. Kezdődjék...

Azért kicsit aggódom. Régen, ha belelendültem, nevezzük nagyképűen ihletnek, akár egész jókat írtam. Csak nem sokszor lendültem bele. Pedig mondanivalóm mindig van. Engedjük meg: szinte mindig. De általában beérem azzal, hogy első fellelkesülésemben vagy felháborodásomban elmondom valakinek, aztán már nem is tűnik olyan érdekesnek. És szóban nem is vagyok olyan jó: enyhe tájszólásom, kicsit kilógó kapanyelem, demagógiára, populizmusra, és cinizmusra való némi hajlamom nem tesz a legkiválóbb szónokká. Ám próbálok tanulni a hibáimból. A legtöbb ember, ha nagyobb baja nincsen, amúgy is kedves és jóravaló.

Szokásom elkalandozni mind írásban, mind szóban.

(Most is például, de ez szükséges, mert fel kell tennem a kérdést - melyik helyes:

a "mind..., mind..."

vagy

az "úgy..., mint..."

használata? Mert én az előbbit tanultam, de egyre többet hallom a médiákokban a médiákoktól az utóbbit. Aki tudja a választ, megírhatná a megjegyzés rovatban. Köszönöm. A Jobbik csendőr-tanulmányában olvastam egy harmadikat, az: "úgy..., mind..."-et, de itt szerintem az írója is elbizonytalanodott, hogy melyik verziót használja, így születhetett végül ezt a [szerintem] helytelen megoldást.)

Újabb kalandom után jöjjön végre a címben ígért időjárás-jelentés: vége a nyárnak. Idén kisebb megszakításokkal elég hosszúra nyúlt, pár nappal ezelőtt ért véget. Persze mondhatnánk, hogy miről beszélek, ez ősz volt a javából, igazi vénasszonyok nyara, de egyre inkább úgy érzem, hogy a szubjektív érzetet nem lehet kihagyni az egyenletből. Már pedig, ahogy elnéztem, az emberek többsége nehezen adta fel idén is, hogy vége a nyárnak, és az utolsó pillanatig reménykedett, nyárnak fogva fel az utóbbi heteket. A meteorológia amúgy is tudományos tipp-mixnek tűnik egy laikus szemében. Azonban előnye is volt az esőnek: eltűnt a por az utcából, amit az optikai-tuningerek és a SUV-osok vertek fel állandóan, nem kímélve sem kerékpárost sem gyalogost. Persze most a vizet meg a sarat verik fel ránk, de ne akarjak már mindent egyszerre, kis köcsög.

Kezdetnek ennyi, mert még adós vagyok a mai értelmes dolog adagommal.