Paranoia, avagy a fekete mellény átka

Nos, ez nem valami hollywoodi blockbuster magyar címe, nem is egy japán szellem-horror. Ez a saját mániám. Enyhe paranoiám van. Jelen esetben a paranoia tárgya egy fekete munkaruházati (melós) mellény. Nekem ugyanis nincs úgynevezett "átmeneti" kabátom. Általában pulóver rétegekkel és egy nejlon, bélés nélküli széldzsekivel hidalom át az közép-őszi heteket. Ezt az átmeneti viseletet, illetve a téli kabátot rettenetes hidegek esetén kiegészítendő, hordok évek óta egy ingyen kapott fekete melósmellényt. Anyagra, dizánjra, minőségre nem igazán adtak készítői, azóta már zipzárt is kellett cserélni benne, ez most "szép" szürke színű csíkként "dobja fel" kissé az egyszerű feketét, de a célnak megfelel. A hirtelen ocsmánnyá váló idő miatt most ideje lenne bevetni ismét, ám a próba-viselések eredménye nem túl meggyőző. Haragosan villanó tekintetek, rökönyödött arcok, halk összesúgások vagy éppen büszke mosoly jelzik, hogy valami megváltozott.
Ez a paranoiám tárgya. Esetleg baltával hátbavág valami önjelölt önbíráskodó önvédelmi csoportosulás osztaga (ÖÖÖCsO), vagy éppen ököllel arcba csap egy oroszlánszívű, hogy hogy merek én itten provokálni.
Viszont hordanom kell, mert nincs más ruházatom, ami ennyire megvédi a felsőtestem az időjárás viszontagságaitól. Márpedig hideg napokat élünk...

Időjárás-jelentés

Kedves Taplóm!

Mivel nem tudom, hogy klasszikus naplót lehet-e elektronikusan vezetni, meg amúgy is ez a korszellem, blogot fogok írni. Gondolkodtam mivel is kezdhetném, hogy kellően semleges legyen, így az időjárás jutott eszembe. Ráadásul mindig aktuális. Miután már szeptemberben regisztráltam, ma pedig órák óta a beállításokkal szöszmötölök, ideje belefognom, most már nincs visszaút, nincs több kifogás. Kezdődjék...

Azért kicsit aggódom. Régen, ha belelendültem, nevezzük nagyképűen ihletnek, akár egész jókat írtam. Csak nem sokszor lendültem bele. Pedig mondanivalóm mindig van. Engedjük meg: szinte mindig. De általában beérem azzal, hogy első fellelkesülésemben vagy felháborodásomban elmondom valakinek, aztán már nem is tűnik olyan érdekesnek. És szóban nem is vagyok olyan jó: enyhe tájszólásom, kicsit kilógó kapanyelem, demagógiára, populizmusra, és cinizmusra való némi hajlamom nem tesz a legkiválóbb szónokká. Ám próbálok tanulni a hibáimból. A legtöbb ember, ha nagyobb baja nincsen, amúgy is kedves és jóravaló.

Szokásom elkalandozni mind írásban, mind szóban.

(Most is például, de ez szükséges, mert fel kell tennem a kérdést - melyik helyes:

a "mind..., mind..."

vagy

az "úgy..., mint..."

használata? Mert én az előbbit tanultam, de egyre többet hallom a médiákokban a médiákoktól az utóbbit. Aki tudja a választ, megírhatná a megjegyzés rovatban. Köszönöm. A Jobbik csendőr-tanulmányában olvastam egy harmadikat, az: "úgy..., mind..."-et, de itt szerintem az írója is elbizonytalanodott, hogy melyik verziót használja, így születhetett végül ezt a [szerintem] helytelen megoldást.)

Újabb kalandom után jöjjön végre a címben ígért időjárás-jelentés: vége a nyárnak. Idén kisebb megszakításokkal elég hosszúra nyúlt, pár nappal ezelőtt ért véget. Persze mondhatnánk, hogy miről beszélek, ez ősz volt a javából, igazi vénasszonyok nyara, de egyre inkább úgy érzem, hogy a szubjektív érzetet nem lehet kihagyni az egyenletből. Már pedig, ahogy elnéztem, az emberek többsége nehezen adta fel idén is, hogy vége a nyárnak, és az utolsó pillanatig reménykedett, nyárnak fogva fel az utóbbi heteket. A meteorológia amúgy is tudományos tipp-mixnek tűnik egy laikus szemében. Azonban előnye is volt az esőnek: eltűnt a por az utcából, amit az optikai-tuningerek és a SUV-osok vertek fel állandóan, nem kímélve sem kerékpárost sem gyalogost. Persze most a vizet meg a sarat verik fel ránk, de ne akarjak már mindent egyszerre, kis köcsög.

Kezdetnek ennyi, mert még adós vagyok a mai értelmes dolog adagommal.